Életrajz

A szerző: Dr. Csocsán Emmy

Megjelent:

Pedagógusok arcképcsarnoka 2013. (Szerk. Nyirkos Tibor) Kiadja: Karácsony Sándor Pedagógiai Egyesület. Debrecen. 117-120. old.

Gordosné dr. Szabó Anna (Debrecen, 1928. július 7. – Budapest, 2012. november 18.): tanító, gyógypedagógiai tanár, gyógypedagógia történész, a neveléstudomány kandidátusa, tanszékvezető főiskolai tanár, főigazgató.

Édesanyja Szilágyi Erzsébet tanítónő, édesapja Szabó Károly tanár. Családjában hagyományosan „öröklődik” a pedagógus hivatás. Édesanyja ősei érmelléki köznemesi eredetű földbirtokosok és református kántortanítók, másodunokatestvére Jakó Zsigmond kolozsvári történészprofesszor. Édesapja felmenői hajdú-nemesektől származó debreceni cívis polgárok. Szabó Károly a tanítás mellett méhészkedett, e témában rendszeresen publikált, mai napig keresett méhészkönyvet írt. Nővérei közül Emma tanítónő, Edit könyvtáros.  Mindhárom unokahúga pedagógus.

Dr. Gordos István egyetemi tanárral 1959. január 10-én kötött házasságot. Férje halála után 1981-től egyedül élt.

Elemi iskolába  Boda-szőlőskerten és Hajdúböszörményben járt, középfokú tanulmányait Nagyváradon és Debrecenben végezte. A Debreceni Református Egyház Dóczi Tanítóképző- Intézetében 1947-ben népiskolai tanítói oklevelet szerzett. Itt hallott először a gyógypedagógiáról egy azonos nevű tantárgy keretében. A család tanácsára lemondott eredeti pályaválasztásáról és az orvosi egyetem helyett a budapesti Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára iratkozott be, ahol 1950-ben gyógypedagógiai tanári oklevelet kapott.

A Főiskola ebben az időben jeles oktatói gárdával látta el feladatát. Szabó Annára  dr. Bárczi Gusztáv  orvos-gyógypedagógus igazgató és a Ranschburg-tanítvány Vértes O. József voltak nagy hatással. Itt ismeri meg Illyésné dr. Kozmutza Flórát, akinek példája, több évtizedes szakmai barátsága meghatározó szerepet játszik hivatása gyakorlásában és felelős döntéseiben.

Bárczi Gusztáv emberi magatartását, felkészültségét, előadói tehetségét saját maga számára példának tekintette, vezetői kvalitásait elismerte. Több tanulmányában foglalkozott később Bárczinak a kortikális siketség és az értelmileg akadályozottság gyógypedagógiája körében végzett kutatói tevékenységével.

Harmadéves hallgató, amikor elvállalja az állami Császár András Kollégium titkári majd igazgatói posztját. Bárczi Gusztáv felkérésére megszervezi a Főiskola tanulmányi osztályát.  Egy személyben a szervezeti egység vezetője és valamennyi feladatát ellátó munkatársa. A diploma megszerzése után 1950-től 1953-ig az Oktatási Minisztérium oktatásszervezője.  1953-tól 1956-ig a Magyar Tudományos Akadémia  ösztöndíjas aspiránsa. 1961-ben az MTA Tudományos Minősítő bizottsága döntése alapján megkapja „ A neveléstudomány kandidátusa” címet. A Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán adjunktus 1956-1962 között. Igazgató-helyettes 1956-tól 1968-ig. 1962-től főiskolai docens, majd 1970-től főiskolai tanár. Az Általános Gyógypedagógiai Tanszék vezetője 1963 és 1992 között. 1980-tól 1988-ig a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola főigazgatója. 1992-ben vonul hivatalosan nyugállományba. Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai kara továbbra is biztosítja számára kutatói szobáját, ahol élete végéig dolgozik, szakmai tanácsadóként segíti a hozzá forduló kollégákat, különös tekintettel a Gyógypedagógiai – történeti Gyűjtemény  gondozására.

Gordosné Szabó Anna kutató, oktató és szakmapolitikus volt. Mindhárom területen a felelősség, a gyógypedagógia iránti elkötelezettsége vezérelte munkáját. Gyógypedagógus generációk nőttek fel tanításain. Valamennyi hallgatójának szakmai fejlődését figyelemmel kísérte. Sokukkal tanulmányaik befejezése után is kapcsolatban maradt. Így építette fel azt az értékes információs hálót, melynek segítségével a gyógypedagógiai gyakorlatról is élete végéig napra kész információi voltak.  Azt vallotta, hogy egy gyógypedagógus hallgatónak a hivatásra való felkészítésében a tanyag-átadáson kívül az oktató emberi magatartása, személyes példája is nagy szerepet játszik. A tanítást minden körülmények között szívesen és magával szemben támasztott szigorú kritériumok alapján pontosan végezte. Ezt a hozzáállást kívánta meg tanítványaitól is. Hosszú évtizedes oktatói tevékenységgel a háta mögött, előadásaira ugyanolyan gondosan készült fel, mint a pályakezdése idején.

A  Gyógypedagógia-történet, az Általános gyógypedagógia, a Gyógypedagógia szervezettana, a Bevezetés a gyógypedagógiába és az Andragógia tárgyakat ő dolgozta ki és oktatta. Az elmélet és gyakorlat kapcsolatát nagyon fontosnak tartotta. Nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy a leendő gyógypedagógusok már tanulmányaik elején betekintést nyerjenek a gyógypedagógiai intézményrendszer működésébe. Az egyes intézményekben folyó gyakorlati munkát a maga által vezetett intézménylátogatások keretében ismerték meg a hallgatók.  Oktatói pályafutása alatt 26 tankönyvet és jegyzetet írt.

Megújulást kereső pedagógus, tudós, aki szakmai innovációra mindíg nyitott volt. Főigazgatósága idején – a képzőintézmények közül az elsők között – támogatta az informatikai tudás felhasználását a gyógypedagógiában, melynek eredményeként elindul a Számítástechnika alapjai tantárgy oktatása a Főiskolán.

Tudományos fokozatát  „Fejezetek a gyógypedagógia történetéből” című dolgozatával szerzi meg 1961-ben. A gyógypedagógia-történet élete végéig a legkedvesebb kutatási területe marad. Kutatásokat folytatott és publikált a következő témákban: általános gyógypedagógia, összehasonlító gyógypedagógia, gyógypedagógus-képzés történet, felsőoktatás pedagógia.

Gyógypedagógia-történeti kutatásai közül kiemelkedő jelentőségű a magyar gyógypedagógusok életműveinek összegyűjtése, elemzése és publikálása. 1977-ben a G. Schindele Verlag jelenteti meg három nyelven a Magyar gyógypedagógusok biográfiája nemzetközi gyógypedagógia-történeti dokumentációt, melyet W. Bachman-nal és Lányi-Engelmayer Ágnessel együtt szerkesztett. A Pedagógiai Lexikonban (2001) 87 szócikk jelenik meg tollából magyar és nemzetközi gyógypedagógusokról, a szakterületet jeles művelőiről valamint  gyógypedagógiai terminológiai fogalmakról. A berlini Humboldt egyetemmel való közreműködéssel készül el a nyolcvanas években a nemzetközi összehasonlító szakszótár német és magyar nyelven, melynek egyik szerkesztője.

A gyógypedagógia mint tudomány rendszerelméleti sajátosságainak definiálását egyik fő feladatának tartotta. 2004-ben jelenik meg  a Bevezető általános gyógypedagógiai ismeretek c. könyve, amelyben a gyógypedagógia mint tudomány új definiciójat olvashatjuk. „Ma a gyógypedagógia interdiszciplináris embertudomány (össztudomány), a gyógypedagógiai segítséget igénylő személyek (népesség) és a rájuk irányuló komplex megismerés, fejlesztés, nevelés, terápia, oktatás, képzés, kísérés, rehabilitáció (tevékenység) tudománya.” Az ő nevéhez fűződik a tágabb és szűkebb gyógypedagógia fogalmának kidolgozása, melyet az 1990-es évektől folyamatosan kiegészített. E szerint a „tágabb értelmezésű gyógypedagógia” tárgya a fogyatékos ember, a „szűkebb értelmezésű gyógypedagógiáé” pedig a fogyatékos ember nevelése. (Mesterházi 2004)

Gordosné Szabó Anna a főiskolai-egyetemi képzés és a szakemberek továbbképzése szempontjából jelentős kiadványokat szerkesztett. 2012-ben jelenik meg a Gyógyító Pedagógia. Nevelés és terápia c. könyv második kiadása, amely  a megújult gyógypedagógiai tevékenység értelmezésének és gyakorlatának  széles spektrumú gyűjteménye.

(Ábra1: Bevezető általános gyógypedagógiai ismeretek c. könyv címlapja)

(Ábra2: Gyógyító Pedagógia. Nevelés és terápia c. könyv címlapja)

Gordos tanárnő hivatásának gyakorlása, szakmai pályafutása,  felsőoktatási oktatói munkája, kutatói tevékenysége a gyógypedagógiai tanárképző főiskolához mint intézményhez kötődik, melynek neve többször változott, működési feltételei egyre nehezebbé váltak, de ő élete végéig szakmai kapcsolatban marad a „Bárczi”-val. Egyike azoknak, akik a Főiskola működésében, a gyógypedagógia elméleti és gyakorlati fejlődésében jelentős szerepet töltöttek be.

Történészi elhivatottsága és az alma-mater iránti kötelezettségének érzi, hogy megírja a magyar gyógypedagógus-képzés történetét.  Az impozáns terjedelmű 461 oldalas könyv 2000-ben, a centenáriumra jelenik meg. Bár a gyógypedagógus-képzés száz esztendejéből a kutató-író közel ötven éven keresztül az elmélet és gyakorlat tevékeny részese, mégis a mű egy forrásmunkákra,  dokumentumokra épülő, a történetítás szigorú szabályait követő krónika. Fejlődéstörténeti elemzés, mely segít megismerni a képzés és a gyógypedagóia mint tudomány és gyakorlati szakterület kapcsolatát, a fejlődés tendenciáit, a haladó és hátráltató társadalmi és politikai befolyásokat. Az olvasó végig követheti az általános/egységes gyógypedagógus-képzés 63 éves történetét, a szakos képzésre való átállást eredményező szakterületi igényeket, a rendszerváltást követő belső és külső erőtérben a képzőintézmény önállóságért folytatott harcot és ennek elvesztéséhez vezető körülményeket.

(Ábra3: A magyar gyógypedagógus-képzés története c. könyv címlapja)

Gordosné Szabó Anna 1980 és 1988 között főigazgató. Már a hetvenes években elindult,  egyre gyorsabb ütemű változások, tudományterületek eredményei, társadalmi, a szakterületek  igényei hatására intézményfejlesztési koncepciót dolgoz ki, melynek alapja egy szélesebb képzési profil. „A képzést egyetemi szintűvé, a Főiskolát … önálló egyetemi rangú főiskolává, később egyetemmé kívánja fejleszteni”. Elkészül egy ötéves lépcsőzetesen differenciáló képzési terv, amely (2-3 éves) közös szakmai alapképzésre, populációspecifikus szakképzést épít. A szaktárgyi felkészítést más egyetemekkel való kooperációval valósítaná meg. A képzés-történet könyve arra is választ ad, hogy milyen körülmények akadályozták a fenti koncepció megvalósítását. Gordosné Szabó Anna nyugdíjba vonulása után is figyelemmel kíséri a képzés alakulását. „110 éves a gyógypedagógus-képzés Magyarországon” c. munkája  a Gyógypedagógiai Szemlében jelenik meg 2010-ben. Kiemelkedő szakírói tevékenységét jellemzi, hogy nyomtatásban megjelent közleményeinek száma több mint 320.

Gordosné Szabó Anna a szakmai közélet meghatározó személyisége: a Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének alapítója. A MTA Pedagógiai Bizottságának tagja 1992 – 2002-ig.  Az  MTA Pedagógiai Bizottsága Gyógypedagógiai Albizottságának elnöke. Az lnternational Journal of Special Education szerkesztő bizottságának valamint a Magyar Biológiai Társaság tagja.

A Gyógypedagógiai Szemle alapító főszerkesztője és egyszemélyben minden jelentős esemény krónikása. Beszámolt tudományos fórumokról, az egyesület életéről, intézményi jubileumról, kiadványok megjelenéséről és kollégák életműveiről.

75. születésnapjára munkatársai, tisztelői egy impozáns tanulmánykötettel ismerték el hosszú évtizedes elméletteremtő, kutatói  tevékenységét. A Zászkaliczky Péter és Vedres Tamás szerkesztők a „Tágabb értelemben vett gyógypedagógia” – át, a Gordosné Szabó Anna által bevezetett új fogalmat választják a kötet címéül. A benne foglalt tanulmányok a természettudományok, társadalom- és bölcsésztudományok perspektívájából fogalmazzák meg a  „fogyatékosság jelenségé”-t.

Gordosné Szabó Anna kiemelkedő szakmai, oktatói, kutatói és vezetői munkája elismeréséül 1963-ban megkapja az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, majd 1975-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést. A Bárczi Gusztáv-emlékéremmel tüntetik ki 1978-ban. Apáczai Csere János-díjat kap 1985-ben. A Magyar Felsőoktatásért díj (1992) az  Éltes Mátyás-emlékérem (1997) és a Louis Braille-emlékérem arany fokozatának (1999) tulajdonosa.  Eötvös-díjat kap 2000-ben,  Cházár András-díjat 2002-ben.  2003-ban életműve legmagasabb szintű elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést veheti át.

80 évesen vonult vissza a nyilvános szakmai közszerepléstől, de a kutatást és az alkotómunkát nem hagyta abba. Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karon a Gyógypedagógia-történeti Gyűjtemény létrehozója, és szaktanácsadója maradt élete végéig.

A magánember Gordosné Szabó Anna mindenkihez pozitívan közeledő,  kedves, jó kedélyű volt, aki kiterjedt baráti körrel rendelkezett. Minden helyzetben megőrizte tekintélyét, irodalmi stílusban tökéletesen fogalmazott. Szellemi gazdagsága tiszteletet parancsolt. Igazi humanista volt, segítette a rászorulókat adománnyal és jó szóval. Különös érzékenységgel fordult a tehetséges fiatalok felé, rendszeresen konzultációra hívta őket. Szerette a kihívásokat. Még a technikaiakat is. Számítógéppel dolgozott már a szövegszerkesztés elterjedésének kezdete óta. A kulturális élet szinte minden területe érdekelte. Naprakészen tájékozott volt élete végéig. Koncertekre, kiállításokra járt, sokat és örömmel olvasott klasszikus irodalmat. A természet sok örömet jelentett számára. Velencei kertjét, annak virágait, fáit ugyanolyan gonddal és szeretettel nevelte, mint tanítványait.

A gyógypedagógus-társadalom a múltat példamutatóan ismerő, a jelennel kapcsolatot tartó, felkészült és a jövőről felelősen gondolkodó, a gyógypedagógia elméletét és gyakorlatot meghatározó, elismert személyiségétől búcsúzott el 2013. január  9-én a Fiúmei úti nemzeti sírkertben és az  ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karon rendezett megemlékezésen.

Gordosné dr. Szabó Anna szakmai hagyatékának gondozásával  családja a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kart bízta meg.  A Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete, tanítványai, kollégái és tisztelői adományaiból egy rá emlékező szakmai kiadvány készül.

A család honlapot (http://gordosneszaboanna.hu/) nyitott, ami Gordosné Szabó Anna tevékeny, kreatív, innovatív, mindenkinek segítő alakját örökíti majd meg és tartja élően az utókor számára.

Források:

• Bibliográfia Gordosné dr. Szabó Anna 75. Születésnapjára. ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar. 2003. Budapest
• Interjú Gordosné dr. Szabó Annával. In: Bánfalvy Csaba – Szauder Erik – Zászkaliczky Péter (2006) Gyógypedagógus-történetek. ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar. Budapest
• Zászkaliczky Péter – Verdes Tamás Szerk. (2004) Tágabb értelemben vett Gyógypedagógia. ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar és Kölcsey Ferenc protestáns Szakkollégium. Budapest
• Szaffner Gyula (2013) Összeállítás Gordosné dr. Szabó Annáról. DVD
• A család és a szerző visszaemlékezései

Szerző: Dr. Csocsán Emmy
Budapest