Szabó Anikó emlékkönyvéből

Szabó Anikó

emlékkönyvéből  1944. dec. 28 tól 1945. jan. 28-ig Budapest VIII. kerület Csokonai u. 8. sz. ház pincéjéből kialakított óvóhelyen:

„ Szabó Anikó a legkedvesebb és legtehetségesebb fiatal lány kit a világkörüli utamon szerencsém volt megismerni.

Szabó Anikónak nagy jövőt jósolok és ha a  jóslatom bevál (mint ahogy be fog válni), írjon az alanti címemre

Marci bácsinak

Újvidék, Kamenicai u.38.

Írtam mérgembe a Légó pincében egy szomoru januári délután”

„Anikónak

A földalatti patkánylyukból , az 1. számú katakombából írom e sorokat, ahol 16 jobb sorsra érdemes ember éli nyomorult életét olyan körülmények között, ahogyan egykor a koldusok, csavargók sem éltek  és amelyekhez képest Gorkij „ Éjjeli menedékhelye „ is felemelkedést jelent. 16 ember tisztes budapesti polgárok és gerinces magyar menekültek , egymás hegyén-hátán összezsufolva, állandó levegőhiánnyal küzdve izgatottan fülelnek, vajjon az állandóan vijjogó gránátlövedékek , a ledobott bombák elviszik-e fejünk felől a házat. A lelket bennünk ti tartjátok, fiatalok, akik bátran felülmúltok minket, öregeket és akik akkor is mosolyogtok, amikor megrendül alattunk a föld. És minden reményünk bennetek van, fiatal lányokban, akik majd megtanítják a férfiakat, akik a pokol minden fegyverével gyilkolják egymást, az emberszeretetre, egymás megértésére és megbecsülésére, hogy soha többé ez a borzalom meg ne ismétlődjék.

Budapest, 1945. január 6-án

dr. Bihari Mihály”