Anikó édesapja, Szabó Károly életrajza a Vizsolyi Mézmúzeum számára

Szabó Károly

SZABÓ KÁROLY (1900-1985)

Szabó Károly Debrecenben született Szabó Károly csizmadia és a Faragó Zsuzsánna egyetlen gyermekeként. A két szülő gyökerei Debrecen mellett Hajdúböszörménybe és Poroszlóra is vezetnek. A Nagytemplom melletti Füvészkerti Iskolában kitűnt jó képességével, ezért elöl ülhetett. Tízévesen gimnáziumba került az akkor újonnan épült piros épületbe (ma a Ref. Főiskola). Továbbra is jó tanuló és kitűnő tornász volt. 10-17 éves kora között a híres Református Kollégium Tanítóképzőjébe járt. 1914-től a család férfitagjait kivitték a frontra, ezért a tanulás mellett sokat dolgozott termény fejében rokonok földjén Hajdúböszörményben, otthon pedig megtanult géppel varrni. Az ünnepeken legátusként falvakba ment prédikálni, s az ott kapott pénzeken ruházkodott. A református kántortanítói oklevél megszerzése utáni napon bevonultatták a képzősöket, kiképzés és tisztiiskola után kivitték a fiúkat a frontra Isonzóhoz, de már nem vetették be őket. Nehezen vergődtek haza.

Az Érmellékre, Székelyhídra került tanítani, a trianoni diktátum után a határok eleinte bizonytalanok voltak. A helyi kántortanítónál lakott, s feleségül vette annak lányát, a nagyváradi tanítóképzőt éppen végző Szilágyi Erzsébetet, 3 év tanítás után már együtt költöztek a Hajdúböszörményhez tartozó Bodaszőlőre.

1922 óta önállóan méhészkedett előbb országos egyesületi, majd nagy Boczonádi vándorkaptárakban. 1936-ban a helyi Méhészeti Egyesület elnökévé választották, majd 1941-től a Biharvármegyei Méhészeti Egyesület elnökévé, tagja lett a Tiszántúli és Országos Mezőgazdasági Kamarának, majd az Országos Magyar Méhészeti Egyesület igazgató választmányának. Összeköttetésben volt a Gödöllői Főiskolával, cikkeket írt méhész újságokba.

A tanítás mellett kétszer egy héten ismétlő iskolát vezetett a 12-14 éveseknek, telente esténként analfabétáknak tanfolyamot tartott. Betlehemest, saját írású színdarabokat tanított be, egy régi parasztházból kultúrházat alakítottak ki. A nagyon szegény gyerekek vizsgálatára Ladányi Józsa volt osztálytársát hívta meg, aki felismerte a jódhiányt a golyvásoknál, a doktornő ebből írt tudományos dolgozatot.

Közben megszülettek lányai: Emma 1926-ban, Anna 1928-ban, majd Edit 1938-ban. Beköltöztek Hajdúböszörménybe, ahol a lányok gimnáziumba járhattak. Esténként lemezjátszóról népdalokat és klasszikus zenét hallgatott a család, a két felnőtt dalárdában énekelt.

Szabó Károly a méhészekkel nagy kiállítást rendezett, Csajághy Károlyné – aki a mézes sütik  receptes könyvét írta – kitalálta, hogy pattogtassanak kukoricát, olvasztott mézbe mártották, labdákat készítettek belőle, s ez lett  a „Hajdú-bomba”. Szabó Károly a két nagylányát befogta kaptárakat festeni, kereteket rakodni, etették a méheket, pakolták a kaptárakat. Amikor Magyarország visszakapta Észak-Erdélyt és Érmelléket, hazaköltöztek felesége szülőföldjére, Nagyváradra. 1942-ben behívták a háromgyerekes apát a Don-kanyarba, életkora miatt a hátvonalba, ahonnan 1943 nyarán nagy nehezen hazajutottak és tartalékos főhadnagyként szerelték le. Igazgató tanítói kinevezést kapott, rendszeresen járt Budapestre a Csokonai utcai méhészeti központba. Akkor is pont ott volt, amikor az oroszok közeledtek Nagyváradhoz. A családja utána menekült Pestre a központba. A méhészeti üzemnek köszönhették, hogy nem éheztek a pesti ostrom alatt. Szerencsésen életben maradtak, viszont mindenük Váradon maradt (vásárolt ház, berendezés, könyvek), újra menekültek lettek.

1945-ben Debrecen mellett Nagycserén kaptak tanítói lakást és állást. 1952-től az Egri Pedagógiai Főiskolán Szabó Károly orosz nyelv szakos tanárnak tanult, s 3 év múlva beköltöztek Debrecenbe, a Darabos utcába. A Bocskai kertben voltak a méhei, kerékpárral közlekedett. Előadásokat tartott, szakcikkeket írt a „Magyar Méh”, a „Méhészet”, a „Hajdúsági Méhészet” és az „Agrártörténeti Szemle” lapokba. Kisebb füzetecskéi: Debrecen méhészete, A Hajdúság méhészete, Az akácméztermelés.

Fő munkája: A MÉHÉSZ MŰHELYÉBEN második, bővített kiadásban is megjelent. Nagy terve, egy méhészeti szótár (Magyar Méhészeti ABC) megjelentetése nem sikerült, a kéziratot (amelyek mindig az itt látható írógépen születtek) a debreceni ref. Kollégium Nagykönyvtárában, a debreceni Megyei Könyvtárban és a Budapesti Mezőgazdasági Múzeum könyvtárában helyezte el.

Nyugdíjasként haláláig írogatott a Debreceni Naplóba helytörténeti témában is, kedvence volt a „Simonyi óbester Debrecenben”, „Debreceni diákhistóriák”.

Lányai:

  • Emma  (Ricseiné)– tanítónő
  • Anna (Gordosné dr.) – gyógypedagógus, főisk. tanár, kutató, a Gyógypedagógiai Főiskola főigazgatója (1980-88)
  • Edit (Gődényné) –  könyvtáros

Unokái:

  • Ricsei Anna Mária – könyvtáros-hitoktató
  • Ricsey Edit – gimnáziumi történelem szakos tanár
  • Gődény Edit – gyógypedagógus

Szóljon hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

13 − 2 =